Kirobbanó tehetség

Képmás Családmagazin, 2004. november

Kirobbanó tehetség

Köztudott, hogy a világ legjobb szakácsai férfiak. Innen már csak egy lépés, hogy egy névelő betoldásával kijelentsük: a férfiak a világ legjobb szakácsai. A nők elbújhatnak mögöttünk, valójában csak a túlzott emancipáció sodorta őket a fakanál közelébe. A mesterműveket férfiak hozzák létre, igen. Nosza, rajta hát…

Ha egy férfi valamit a fejébe vesz, arra indokot is talál. Szilvás gombócot fogok készíteni – hasított belém egy hétvégi délelőtt a vágy, s azon melegében készen voltam a magyarázattal is: feleségemet pihenni küldtem, aludj egyet, mondtam szelíden, úgyis fárasztó hetünk volt, az ebéddel percig se törődj, majd én. S bár a mélyhűtőben ott állt a gyorsfagyasztott gombóc, megvetően utasítottam el a gyári változatot: a hazait meg sem közelítheti. Mert ha egy férfi valamit a fejébe vesz, arra indokot is talál…

Feleségem – már vízszintesben – gyorstalpaló gombóckészítő tanfolyamot tartott, én magabiztosan bólogattam. Ebédre biztosan kész leszek – bizakodtam -, szép álmokat. No hát. Mivel krumplipucolóval legfeljebb kutyát hajigálni lehet, burgonyát hámozni biztosan nem, a mesterszakácsok ősi módszerét választottam: az éles kést. Furcsán szabályos téglatest formájúak lettek ugyan a krumplik, de sebaj, legalább könnyebb lesz őket kockázni… A főzés, összetörés sima ügy. A hálószobából egyenletes szuszogás hallatszik.

Khmm… aludtál már? Ne haragudj… Csak annyit, hogy mennyi liszt kell hozzá? És csipetnyi só, ugye? Jó, megyek tésztát gyúrni, aludj jól; mire felébredsz, kész leszek… Bő félórányi tésztamarkolászás és gyömöszölés után, könyökig és fülig (mert viszketett) ragacsosan rontok be újra: Ugye még nem alszol? A sodrófát keresem… már nyújtom ám a tésztát!

Hogy is kell aztán? Kimagozni a szilvát, igen… igen ám: csakhogy mindjárt dél. Na jó, ezt hagyjuk… majd kiköpjük; belecsomagolom egészben; mellé a kockacukrot; fahéjjal meg megszórjuk majd a tányéron… Sietve határozok: ez lesz mesterszakácsi specialitásom, a magos gombóc… még jobb is: nem folyik szét a szilva leve… legközelebb vendégeket is hívunk!

Sokasodnak a gombócok, mi kell még… Kedvesem, ugye csak csukott szemmel pihensz, nem alszol? Bocsáss meg, de… hová tetted a zsemlemorzsát? Nem, minden rendben, aludj nyugodtan…

Serpenyőbe vele, hadd piruljon, közben forr a víz, főnek a golyócskák, következik a söndörgetés. A gombóckák egymást kergetik a tálban körbe-körbe, hát ez igazán gyerekjáték… hoppá… nagy volt a lendület… a nagyját felszedem, a többit majd a végén felsöpröm. Most lássuk az eredményt, egyet felvágok, vajon hogy sikerült…

Hogy az a… miért nem mondta senki, hogy ez robban?! Á… már ébren vagy? Hogyhogy nem tudtál aludni? Ha már itt vagy, segíthetnél egy kicsit. Elvégre neked főzök éppen. Porszívózd fel a konyhát, elég sok prézli szökött meg… én meg addig eltüntetem a falról meg a szekrényajtóról a szilvanyomokat… Hogyhogy mit csináltam? Ebédet! Neked, természetesen! A foltok? Hát kidurrant ez az átkozott gombóc! Hogyhogy hogyhogy? Mert szemérmesen titkoltad, hogy időzített bombát csináltatsz velem! Egész délelőtt a konyhában állok, testi épségemet teszem kockára értetek, főzök, hogy te alhass, és még a lakás is felrobban velem!

Férfinak lenni a családért hozott áldozatok sorozata, barátaim.

Minden vélemény számít!