Döntő idő

Új Ember, 2008. február 10.

Döntő idő

Ideje van az önmegtapasztalásnak.

Ideje van persze mindig, mióta világ a világ, mióta ember az ember. S nagy a kísértés, hogy az „ismerd meg önmagad” régi bölcsességével beérjem. Talán be is érném, ha nem hívna az Úr ennél nagyobb kalandra, ha nem ajánlana ennél nagyobb feladatot, ha nem készítene ennél nagyobb ajándékot számomra. Mindnyájunk számára.

Ő ugyanis nem csak ajánlásokat fogalmaz meg. Nem pusztán kiadja a parancsot, aztán kényelmesen hátradől. Dehogy: mint a pásztor, előttünk jár, mutatja az utat, és mutatja a botlást hozó veszedelmeket is. Ahogyan nekünk rá kell döbbennünk istenhasonlóságunkra, ő is rádöbben emberi mivoltára. Éppen a mai evangéliumban: nyilván nem véletlenül került nagyböjt első vasárnapjára ez az örömhír (Mt 4,1-11).

A legmeglepőbb tapasztalat, amelyet meg akar velünk osztani: megkísérthető vagyok. Ha erre nem tudok rácsodálkozni, fabatkát sem ér a böjtöm. Számolgathatom az étkezéseket, méricskélhetem gyomrom telítettségét, porciózhatom a húsfalatokat. Hiába. A szabálykövetés mögött azt szeretném megfigyelni: hányszor indul el a kezem, hányszor villan rá a szemem, hányszor tapad rá a gondolatom arra, amiről elhatároztam, hogy megvonom magamtól.

S ha felmerül bennem a lehetőség, hogy egyem, hogy nézzem, hogy megszakítsam, azt a pillanatot kell megragadnom. Az önmegtapasztalásom hiteles pillanata. Nahát… – mondom majd magamban -, ezek szerint van bennem vágy a lakmározásra… van bennem hajlam a gőgösségre… és fogadókészség a dicsőítésre…

S tudhatom: mindannyiunk legnagyobb reménysége ezekben az önszembesítő pillanatokban az, hogy az Úr Jézus ember is volt. Tehát tudja, hogy mitől szenvedünk; tudja, hogy mire vágyunk. Tudja, hogy miről beszélünk. Hiszen ő is megkísértetett. Ő is viaskodott. És végül ő is döntött.

Ezekben a hetekben talán a legtöbb, amit tehetek, hogy a böjt-ima-alamizsna hármasságában engedem, hogy a kísértő feltegye a kérdéseit.

Meghallgatom – és döntök.

Mert ideje van az önmegtapasztalásnak. És ideje van az ellene mondásnak.

Minden vélemény számít!