Kupacok, halmok, gyertyák, köpenyek

Új Ember, 2006. április 9.

Kupacok, halmok, gyertyák, köpenyek

Leltár a nappali asztalán. Egy nagyszótár. Rajta laptop, belőle kígyózó kanóc a konnektorig. Két papírkupac, egyenként 5-8 centi magasak. Rendezettségnek nyoma sincs, mindkettő zilált, itt lóg, ott lóg belőle ez meg az. Két könyv, felnőtteknek. Három keménytáblás mesekönyv. Egy dosszié, a nagyobbik, vaskosabb fajtából. Váza, benne szárazvirág. Rezdüléskor potyog. Napilapok, magazinok, három napra visszamenőleg, rajtuk a képzeletbeli „ezt még el kell olvasnom” felirat. Borítékok. Számlák. Kimutatások. Táblázatok. Egy Biblia, abból is fecnik állnak szerteszét. Egy doboz gyufa, tömve használt szálakkal. Valahol a mélyben egy-két ép foszforfej. Egy gyertya, valaha gömb alakú volt, ma pohárra emlékeztet. Alján kanóccsonk.

Ennél az asztalnál imádkozunk négyesben, a két aprósággal esténként. Ebből a holmihalomból próbáljuk minden este előbányászni az ima gyertyáját. Ennek a disznóólnak a tetején próbálunk imádságos légkört teremteni. Mert napközben valahogy sosincs idő rendet rakni. Időnként egy kupacot arrébb lódítunk, de ez csak átcsoportosítás. Nem rend születik, csak átszerveződik a káosz. Mert rohanunk, ugyebár, egész nap.

Mint ahogyan az étkezés előtti imánál is történik. Szól a rádió, ontja a legfrissebb híreket. Kenyér már az asztalon, esetleg egy-két gyerekszájban, amikor homlokunkra csapunk: ó, az imát elfelejtettük. Nosza, gyorsan, teli szájjal. Rádióval a háttérben. Mert rohanunk, mindig. De a minimumot teljesítjük, hiszen fő, hogy az ima meglegyen. Tudjuk, hogy imádkozni kell, fontos, hát megtesszük. Papírkupacokon, rendetlenségeken egyensúlyozva, fél lábon állva, hangzavarban.

De néha azért elgondolkodunk. Ha akkor, azon a szamárháton érkező napon a jeruzsálemiek is így tettek volna… „Igen, Jézus érkezik, tudjuk, ennek meg kell lennie, majd elmúlik, mindegy, hogyan, csak legyünk túl rajta.” Ha így gondolkodtak volna…

Ők azonban köpenyükkel utat készítettek – talán a harminchárom évvel korábbi, Keresztelő János-i felszólításnak téve eleget: megtisztították az utat, amelyen az Úr bevonulhat. Eléje siettek, nem pedig arra vártak, hogy majd csak előkerül valahogyan a városi zsibvásárból. Éljenzésük és lelkesedésük minden más hangot elnyomott.

Leltár Jeruzsálem főutcáján: égő gyertya, érkező világosság, jézusi fény, ráfigyelő emberek. És semmi, semmi más.

Egy hetünk van még. Szeretnénk rendet tenni a nappalink asztalán. És kikapcsolni a rádiót.

Minden vélemény számít!