Listáink

Új Ember, 2008. január 27.

Listáink

Fent van a listán – Önök ismerik ezt a mondatot? Én gyakran hallom, és megvallom, ki is mondom olykor, ha ilyen-olyan, elmaradt kötelességemre figyelmeztetnek. Többnyire akkor, amikor halogatni szeretném, pedig még mindenképp fel kell hívnom, el kell intéznem, be kell adnom, le kell adnom, át kell adnom, meg kell írnom. Ezért hát a lemondó sóhaj és a csüggedt legyintés: fent van a listán.

Amely lista persze nap mint nap nagyon is valóságosan „megképződik”. Nem tudom, Önök hogyan csinálják, én (kis költői túlzás következik) a fél életemet listagyártással töltöm. Lehet persze, hogy ez a lustaság és a romló memória együttes hatása; mindenesetre listákkal kelek és fekszem.

Vannak ezek között hosszabb idő alatt létrejövő lajstromok, mint az a fecni, amelyet a hűtő ajtajára mágnesezünk, s amely a bevásárláshoz nyújt segítséget, hiszen hűen tükrözi az apadó készleteket. Napokig csüng a konyhában, és a rajta lévő oszlop egyre gyarapszik: fogkrém, szappan, sajt, hatvanas izzó, tejföl, ceruzaelem, alma. Vagy minden listák legrosszabbika: a lakással kapcsolatos bütykölések sora. Egyik barátom nemrég jelentette, hogy körbejárt a lakásában, és éppen 143 javítandó tételt jegyzett fel. Ó, irgalom atyja, ne hagyj el…

Aztán vannak olyan listák, amelyek a következő napra szólnak. Posta (bélyegvásárlás, levélfeladás), bank (átutalás), önkormányzat (telefon), papírbolt (spirálfüzet); valamint a felhívandók sora: családtagok, barátok, munkaügyek. S nincs annál kéjesebb érzés, mint a hosszú lajstrom egy-egy elemét nyugodt szívvel kihúzni. Valamit megint tettem. Valamin túl vagyok. Valami sikerült.

Addig pedig… nincs irgalom: mindaz elvégzendő, ami fent van a listán. Akár halogatom, akár nem.

Csodálom azokat, akik nem gyártanak listákat. És akik nem halogatnak. Elképzelem Simont és Andrást, Jakabot és Jánost (Mt 4,12-23), amint foghegyről odavetik Jézus hívó szavára: Uram, Te is látod, itt a hálónk, még ki kell pucolni, meg kell foltozni, össze kell hajtani. Hogy gondolod, hogy csak úgy itt hagyjuk? Aztán a halakat haza kell vinni, feldolgozni, szelektálni, csomagolni, piacra vinni. Aztán a hasznot megforgatni, befektetni, jó helyre tenni. No, Uram, ezek után következel Te. De nyugodj meg: fent vagy a listán. Sorra kerülsz mindjárt. Gyere vissza este, addigra készen leszünk. Ha mégsem, akkor holnap reggel. De legjobb lenne, ha ideszólnál előtte, tényleg itthon vagyunk-e…

Nem mondtak ilyesmit, hiszen azonnal megértették: nevük fent van az Úr listáján. Uram… ugye… a Te listádon… valahol a vége felé… az én nevem is szerepel? Minden listámat odaadnám érte!

Minden vélemény számít!