Maximum teremtés, no evolúció

2007. július

Maximum teremtés, no evolúció

Itt az ideje, hogy csináljunk egy Nemere István Múzeumot. Amire nincs magyarázat – hirdetné a jelmondat öles betűkkel, és a Mester válogatott elmefuttatásait mutatnánk be ultramodern eszközökkel, lélegzetelállító effektekkel, látogatóbarát környezetben. Ügyesen elmagyaráznánk, hogy amit látnak, az úgy is van, bezony. Száz forintért pszicho-fénykép, egy ezresért a Gabonakör-készítők Nélkülözhetetlen Kézikönyve járna a jegy mellé.

Azért lenne okos ötlet, mert 1. minél nagyobb marhaságot találunk ki, annál több orgánum ír róla (ez a cikk sem jött volna létre, ugyebár); 2. a Múzeum előtt nyilván összecsapnának a nemereimádók a nemereutálókkal, ami megint csak példás publicitást adna az eseménynek. Dőlnének a látogatók, a reklámozók, mi pedig néhány hónap után kiadhatnánk a parancsot: fogd a pénzt, és fuss.

Az igazság azonban az, hogy élhetetlenek vagyunk, főleg én. Álmodozás helyett már régen meg kellett volna csinálni. Bezzeg Kentuckyban! Ott aztán megcsinálták. Nem mintha ismernék Nemere Istvánt arrafelé, de azért csak tudnak valamit az ottani Beavatottak is. Azt biztosan, hogy a hülyeség gátlástalanul eladható. Sőt. Minél nagyobb, annál több pénzt kaszálhatnak vele.

Nézzük hát a világhálót és egyéb médiumokat is körbenyargaló hírt, amelyből kiderül, hogy kreacionista, vagyis a világ teremtéséről szóló, az evolúciót tagadó múzeum nyílik az egyesült államokbeli Kentuckyban. A látogatók megcsodálhatják a világon élő sokféle pintyet, gyíkot és békát. Miközben az állatfajok hihetetlen gazdagságában lehet gyönyörködni, a magyarázó feliratok arról tájékoztatnak, hogy a tudósoknak fejtörést okoz ez a sokszínűség. „A választ a Biblia tartalmazza” – világosít fel a múzeum. A bámulatosan sokféle pintyfajt bemutató madárház mellett az olvasható: „Az idők kezdetén, hatezer évvel ezelőtt, Isten teremtette az összes madarat, köztük a pintyeket is, és megadta nekik a lehetőséget, hogy sokasodjanak a Földön”.

És mivel az Ifjú Föld kreacionista mozgalom Teremtés Válaszai (eredetiben: Answers in Genesis) nevű csoportjának tagjai is sokasodnak, egyre messzebbre hallatszik a hangjuk. Amely azt kürtöli világgá, hogy a Bibliában található Teremtés könyve nem más, mint pontos adatokat tartalmazó történelemkönyv. Szó sincs tehát arról, hogy a Szentírás képekben s a korabeli ember fogalomrendszerével beszélne Isten és az ember kapcsolatáról. Ugyan. Tessék felütni bátran bárhol, és mindenre választ kapnak. Először is: Isten napra pontosan hatezer évvel lapzártánk előtt teremtette a világot. Hat nap alatt, ugyebár. Ráadásul – így a hír – a pazar petersburgi intézményben járók egyebek mellett megtudhatják, hogy az emberek és a dinoszauruszok néhány ezer éve még együtt éltek. (A tény, hogy a barlangrajzokon sokféle állat látható, de dinó egyiken sem, ne tévesszen meg senkit. Őseink nyilván lelkesen pingálták a falra a kecskegidákat, a bölénycsordákat és a mamutokat, ám még véletlenül sem örökítették meg egy olyan állat képmását, amelynek a puszta látványától egy hétig egy irányba szaladtak… volna.)

A gyerekek azt is megtudhatják a múzeumból, hogy a Grand Canyont nem a Colorado folyó vájta ki évmilliók folyamán, hanem az özönvíz.

Ezek szerint az özönvíz jól szabályozott, mederbe terelt áramlás lehetett, merül fel az egyszeri olvasóban, bár erről a szervezők által minden egyéb esetben hajszálpontos orákulumnak tekintett Biblia mintha másképpen számolna be. De lépjünk tovább.

A múzeum szerint a majom és az ember közötti fejlődést bizonyító több millió éves leleteknek semmi közük az emberiség történetéhez. A Teremtés Válaszai szervezet szerint a Noé bárkájáról szóló bibliai tanítás is igaz az utolsó betűig; az intézmény egy helyen úgy magyarázza, hogy a bárka valahol Közép-Ázsiában ért szilárd talajt, ahonnan a túlélő állatok szétrajzottak a többi kontinensre, és újra benépesítették azokat.

Természetesen – bólogat az elvakult kreacionista. Egy hím és egy nőstény egyed képes benépesíteni az egész Földet, és nem ütköznek az első generációs szinten elháríthatatlan, a degeneráció veszélyét felmutató akadályokba. Valamint ősapánkat nyilván Ádámnak hívták, asszonyát pedig Évának, mint erről fennmaradt levelezésük, no meg Noé emlékiratai hűen tanúskodnak…

Mindezt igen modern körülmények között próbálják bemutatni az alkotók, olyannyira, hogy akár természettudományi múzeumnak is hihetné a látogató a 27 millió dollárból létesített intézményt – szól a hír további része. A látványos kiállítási terekben sok helyen láthatók dinoszaurusz-modellek; a gyerekek imádják őket. Az ellenzők persze „sötét marketingtrükknek” nevezik a lapos képernyőkkel felszerelt, speciális hatásokat teremtő vetítővel ellátott, „veszélyesen korszerű” múzeumot, amely – mint mondják – a gyerekek élénk képzeletvilágával akar visszaélni.

Ennyi talán elég is az idézetekből.

Félreértés ne essék: magam is hiszek a világ teremtettségében, azaz teremtett mivoltunkban. Ebben az értelemben tehát kreacionista vagyok. De nem vagyok szélsőséges, és nem hiszem, hogy a Teremtés könyve pontos történelemkönyv lenne. Hiszem, hogy a Szentírás a lényegről beszél, az igazságról, de azt is vallom, hogy szó szerint értelmezni… legalábbis nem helyes. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy Darwin életművét szentírásnak kellene tekintenünk. Korántsem. De az is biztos, hogy Darwin cáfolatát nem a Teremtés Múzeumához hasonló, megmosolyogtató létesítmények fogják hitelesen elvégezni. Inkább arra jók, hogy a hittel élő embereket egészen lejárassák.

Mindez kedélyes évődés témája is lehetne persze, csakhogy úgy tűnik, az eszmei harc a nagypolitikában is dúl. Ez a típusú amerikai fundamentalizmus ugyanis beszűrődött az amerikai politikába: a 2008-as elnökjelölt-választási kampányban három olyan, Bush-párti, azaz republikánus politikus is akad, aki nem fogadja el az evolúció tudományát. Talán ezzel is összefügg, hogy – tartva a fundamentalisták támadásaitól – egyetlen amerikai cég vagy testület sem támogatta a Charles Darwin tiszteletére megrendezett kiállítást, melyet egyébként nemrég még minden bizonnyal nagyszerű, oktatási szempontból is fontos és hasznos eseménynek tartottak volna – minden jogos fenntartásuk ellenére. A szükséges hárommillió dollárt magánszemélyek adták össze. Ugyanakkor az imént bemutatott Teremtés Múzeuma minden különösebb fenntartás nélkül összekalapozott hétmillió dollárt. Mit sem törődve a New York-i értelmiség elemi erejű felháborodásával.

A Múzeum tehát inkább csak a jéghegy csúcsának tűnik. A mélyben megbújó, egyelőre többnyire hallgatag világok a következő években fognak felszínre bukkanni. Mindenesetre ha beválik az evolúciót tagadó tárlat rendezőinek reménye, és valóban évente negyedmillióan váltják meg a húsz dollárba kerülő belépőjegyet, talán magam is elkezdek kételkedni az egyedfejlődés célirányosságában…

Minden vélemény számít!