A böjtről

2004. március

A böjtről

A böjt csak látszólag lemondás és önsanyargatás. Valójában szembenézés. Esendő, sokszor vétkező önmagam szembesül az eszménnyel, akinek Isten teremtett. Azzal, aki lehetnék.

Az evéssel – és sok más élvezettel – gyakran elfedjük, elnyomjuk hibáinkat, hiányosságainkat, gyengeségeinket. Dühös vagyok? Szomorú? Sértett? Eszem egy falatot, s mindjárt jobban érzem magam.

Az éhség felszínre hozza személyiségünk valódi oldalát. Kiderül: ha éhes vagyok, türelmetlenebb, ingerlékenyebb: elviselhetetlenebb is vagyok. A böjt megmutatja, mi mindent fojtok el, temetek a mélybe; nagy kérdése épp ezért: vajon éhesen („szenvedve”) is képes vagyok-e szeretni másokat; türelmes, elfogadó, szolgálatkész lenni? Vajon mi minden hiányzik még belőlem, hogy Isten rólam szőtt álmához méltóvá válhassak? Ha megtalálom a választ, a böjt az újrakezdés forrásává válhat számomra.

Minden vélemény számít!