20040522 Püspökszentlászló, házavatás

2004. május 22., az Életrendezés Háza új szárnyának avatásán,
Püspökszentlászlón

Kedves Vendégek! Kedves Barátaink!

Van okunk ünnepelni. Van okunk örvendezni.

Isten hozta mindnyájukat, Isten hozott mindannyiótokat!

Olyan jó újra találkozni!

Csaknem napra pontosan két esztendővel ezelőtt ugyanitt, az Életrendezés Háza előtt gyülekeztünk, hogy tanúi és részesei legyünk a kápolna megszentelésének.

Helyesebben: nem pontosan itt. Néhány méterrel arrébb, emlékeznek, emlékeztek: volt itt egy tekintélyes, fűvel és kaviccsal borított terület, amely kiválóan alkalmas volt a vendégek befogadására.

Annak a területnek a helyén – íme – ma már épület magasodik. Nem is akármilyen épület. Örömmel jelentem: elkészült az Életrendezés Házának új szárnya. Garázzsal, kazánházzal lent, paplakással fent, s családos szobákkal, gondnoklakással a kettő között.

Ahogy Piffkó Laci mondta tegnap éjszaka: már csak huszonnégy órányi munka van benne hátra – feltéve, hogy akik itt együtt vagyunk, mindannyian erőnket megfeszítve látunk neki a munkának…

De áll az új szárny, van tehát okunk ünnepelni. Van tehát okunk örvendezni.

Kedves Barátaink!

Mikor is kezdődött? Évtizedekkel ezelőtt. Valamikor akkor, amikor Németh János atya először tartott lelkigyakorlatokat itt, Püspökszentlászlón, távol a világ zajától és a hatalom acsarkodásától. Az ő munkáját folytatta huszonkét évvel ezelőtt Vácz Jenő atya, aki igazán kibontakoztatta a lelkigyakorlatokat. Kezdetben ő is rejtve, titokban, később egyre bátorodva.

S eljött az idő, amikor a véka alól elő lehetett venni a gyertyát és tartóra lehetett állítani. Ez a tartó, ez a sokakat magához gyűjtő lehetőség lett az Életrendezés Háza. Jenő atya álma, és ahogy mondta -: életének koronája.

Őrá is emlékszünk ma, előtte is fejet hajtunk, amikor emléktáblát avatunk a tiszteletére.

Kedves Barátaink!

Tíz esztendővel ezelőtt kezdtek felgyorsulni az események.

Én akkortájt érettségiztem; ma meg már másfél gyermekkel vagyok itt… Emlékszem, amikor először jártam itt, Püspökszentlászlón, még csak az első házrész volt készen, a középső szakasz éppen akkor épült, mindenütt törmelék, gerendák, pallók, téglák és fóliák.

S mindezek tetején valami nagy-nagy bizakodás: Jenő atya derűje és lelkesedése, ahogyan magyarázta, hogyan képzeli a jövőt, mire van még szükség, hogyan folytatódik később az építkezés.

Falakat láttam, tetőszerkezetet, de valami sokkal többet is. Valami nagy-nagy akarat, szép és lelkesítő közös szívdobbanás, mérhetetlen mennyiségű ima tartja össze ezeket a falakat, amelyek ma már többet jelentenek egy puszta lelkigyakorlatos háznál. Baráti Kört, visszatérő ismerősöket, megújulást és újrakezdést jelentenek – sok száz ember számára.

Kedves Barátaink!

Köszönet illet mindenkit, akinek része van az Életrendezés Házának gyarapodásában. De az is biztos, hogy Jenő atya lelkesedése, bizakodása, derűje és közbenjárása mozgatta mindazokat, akik közreműködtek az építkezésekben. És – bár nem érhette meg – nagy szerepe volt és van az új szárny létrejöttében is.

Emlékszem, halála előtt nem sokkal panaszkodott, hogy nehezen gyűlik, alig akar összejönni a pénz. Halála után azonban sorra érkeztek a nem várt adományok – úgy tűnik, Jenő atyában kitűnő pártfogója van odafent Püspökszentlászlónak.

Ha köztünk lenne, most bizonyára örömtől csillogó szemmel tekintene körbe. De abban is biztos vagyok, hogy új terveken törné a fejét. Talán azon gondolkodna, hogyan lehetne még több fiatalt megszólítani. Talán azon, hogyan lehetne a Baráti Kört még élőbbé és elkötelezettebbé tenni. Talán azon morfondírozna, mi hiányzik még a házból, merre vezetnek a következő lépések. Hogyan lehet igazi életre hívni másokat.

Kedves Barátaink!

Jenő atya azt szokta mondani, az ember élete állandó feszültségben telik: a már igen és a még nem kettősségében. Már ember vagyok, de még nem egészen: leszek. Már keresztény vagyok, de még nem egészen: leszek. Ez a ház valahogy hasonlóképpen készült: tíz esztendeje létezik, de folyamatosan alakul, bővül, formálódik.

Ez a mostani sem végállomás. Már van alagsor, már van kápolna, már van családos szárny, de az Életrendezés Háza még mindig alakul; lesz: hátra van például az eredeti ház belső átalakítása. S aztán a következő lépések. Úgyhogy mindannyiunknak van még dolga, és Jenő atya sem tétlenkedhet odafent.

Kedves Barátaink!

Azt kívánom, hogy továbbra is legyenek felelős támogatók, szorgos kezek és buzgó imádkozók, s akkor az Életrendezés Háza egyre többeket, egyre jobban tud majd szolgálni.

Még egyszer Isten hozta mindannyiukat, érezzék jól magukat, térjenek vissza később és hozzák el a barátaikat is.

Minden vélemény számít!