Belső interjú az MTV oldalán

Az MTV intranet számára készített nagyobb lélegzetű interjút Csorba Mária sajtókapcsolati főmunkatárs. Így fest a szöveg:

Bemutatjuk Süveges Gergőt, az m2 intendánsát

Ha jól tudom, éppen egy évtizede dolgozol az MTV-nél. Szép szakmai út egy intézményen belül. Műsorvezetőből 2011. január 1-jétől intendáns lettél…

… és egy kicsit műsorvezető is maradtam, hiszen a vasárnapi Ma reggeleket átvettem Betlen Jánostól.

Lehet tudni, hogy az MTV vezérigazgatója miért éppen rád gondolt?

Azt mondta, fiatalembert szeretne, aki még nincs nagyon messze a gyerekkorától. Meg hogy négygyermekes apaként feltételezi rólam, hogy „láttam már gyereket”. Ez a leírás persze sokakra illik, de a mélyebb okokra én is kíváncsi lennék.

Sokat vívódtál, mielőtt igent mondtál?

Sokakkal beszéltem, lehetséges munkatársakon gondolkodtam, sőt, egy első körös struktúrát is kigondoltam. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy azt a gyötrődő tíz napot is kibírta mellettem.

Mi motivált, amikor végül is vállaltad ezt a nagy kihívást?

Az első gondolatom az volt: nekem ez nem kell. És ezt most is tartom: nem nekem kell az intendánsi feladat. Én nagyon jól éreztem magam a Ma reggelben is. A második gondolatom viszont az volt: mi van akkor, ha annak az 1 millió 300 ezer gyereknek, illetve az ő családjuknak viszont nagyon is kell? Mi van akkor, ha tényleg van lehetőség olyan gyermek-, ifjúsági és családi csatornát építeni, amelyik vonzó, de mégis van értelme? És bár sűrű két hét áll mögöttünk, a remény még pislákol bennem, hogy lehet…

Új a feladat, de a felelősség és maga a vezetés is. Azt mondják, egy igazán jó vezető profi szakemberekkel veszi magát körül. Gyorsan választottál magad mellé közvetlen munkatársakat.

A felkérés pillanatában tudtam, hogy ezt a munkát egyedül nem tudom elvégezni. Pontosabban: csak akkor tudom elvégezni, ha olyan munkatársakkal dolgozom együtt, akikben maradéktalanul megbízom, akik nálam szélesebb látókörűek, találékonyabbak, kreatívabbak – ráadásul lelkesítők és lelkesíthetők, és nagyon teherbírók. Nagy megerősítés volt számomra, hogy Osztás Erika és Seres Tamás habozás nélkül mondtak igent.

Itthon nincs példa arra, hogyan működjön egy gyermek- és ifjúsági csatorna. Mi alapján próbálod, próbáljátok a sávokat meghatározni?

Józan paraszti ész alapján és az óránként tucatjával záporozó jó tanácsok, valamint külföldi minták szelektív figyelembevételével. Azt próbáljuk modellezni, a nap mely szakában melyik korosztály van jó eséllyel otthon, ki az, aki éppen tévét nézhet. A megfelelő időben a megfelelő korosztály számára kínálunk műsorokat – és interaktív részvételi lehetőséget. Fontos alapelv a kiszámíthatóság: jól megkülönböztethető és állandó sávokat tervezünk.

Mennyire támaszkodsz a családra, az óvoda-iskola közösségteremtő erejére?

Minden erőnkkel azon leszünk, hogy be tudjuk vonni a gyerekeket, fiatalokat; hogy részt tudjanak venni a műsorokban, a műsorok készítésében; hogy ismét megtapasztalhassuk a közösségek együtt mozdulását, illetve szeretnénk megteremteni és kihasználni minden internetes és mobiltelefonos lehetőséget.

A kor kihívásaira is fel kell készülni. Hogyan ötvözöd majd ezeket a lehetőségeket?

A kor kihívásai címszó alatt többnyire technikai kihívásokra szoktunk gondolni. Pedig a kor egyre keményebb kihívásai közé tartoznak a széthulló családok, az egyszülős-egy nagymamás háztartásokban nevelkedő gyermekek, a tévé előtt magukra hagyott vagy éppen csellengő gyerekek, a kérdéseikkel, félelmeikkel, önazonosság-keresésükkel magukra maradó vagy csak egymásra utalt kamaszok, a távlatos cél nélkül útnak induló fiatalok – és így tovább. Ne érts félre: nem hiszem, hogy a televízió majd célt és harmóniát ad minden lélek számára, nem is ez a feladata. De beszélgetéseket, közös gondolkodást azért talán el tudunk indítani. Szerintem ez a kor legnagyobb kihívása.

Szép elképzelések, szinte a semmiből kell építkeznetek. A szakértelmen kívül azonban pénz, nagyon sok pénz is kell ehhez.

A csatorna zsebe üres, akárcsak a Magyar Televízió zsebe. Ha lesz pénz, az az Alapnál lesz. Nagy érdeklődéssel várom, hogyan is működik majd a megrendelő–gyártó kapcsolat.

Intendáns-blog írásába kezdtél. Miért érzed úgy, hogy szükséged van a nyilvánosság védelmező erejére?

Nem ez volt az elsődleges szempont. Nem pajzsot akartam, hanem nyitott felületet. Tíz éve tapasztalom, hogy a döntések valahogyan megszületnek, mi valahogyan megkapjuk őket, és többnyire senki nem érti, miért így, miért akkor, miért úgy, miért nem másképp. Azt remélem, hogy a döntések kicsit átláthatóbbak is lehetnek. Arról nem is beszélve, hogy a terveink, törekvéseink gyors társadalmi kontrolljára is nagy lehetőség a www.m2intendans.blog.hu oldal: ki is fogjuk használni. És persze az oldal napló-funkciója is fontos. Sűrű időszak áll előttem: nem árt megörökíteni belőle néhány mozzanatot.

Kapsz ott azért hideget és meleget egyaránt.

Ahogy ez a nyílt internetes felületeken általában lenni szokott. Sosem az a baj, ha valaki kritizál, netán sommás véleményt mond. Sokkal nagyobb baj, ha nem vagyok hajlandó észrevenni a bírálatok mélyén olykor meglévő igazságot. De van ennek másik oldala is: az, hogy a blog ötletládájában lassan ötszázhoz közelít a javaslatok száma, szerintem olyan beszédes tény, amelyet nehéz félremagyarázni.

Azt írod, „úttörőnek lenni nem hálás feladat, azzal is tisztában vagyok, hogy a személyes bukás esélye gyakorlatilag százszázalékos.” Ez nem hangzik valami optimistán.

Ha nem hinném, hogy lehet értéket teremteni, nem vállaltam volna el. De ettől még érdemes kihúzni a fejem a homokból: egyelőre mély bizonytalanságban dolgozunk. Nem tudjuk, pontosan milyen pénzből, milyen eszközzel, milyen munkatársakkal valósítjuk meg azt a tervet, amelyet elkészítünk ugyan, de az anyagi lehetőségek függvényében minden bizonnyal módosítani kell. És van egy olyan gyanúm, hogy nem bővíteni lehet majd… Szóval szerintem van alapja annak a mondatnak, amelyet idéztél.

A képernyőn lesznek ezután is feladataid?

Egyelőre a vasárnapi Ma reggelben maradok, aztán meglátjuk…

Idézek egy epés megjegyzést: nem kellene összedobnunk Süveges Gergőnek egy tv-készülékre pénzt?

Lehet, hogy a blogon a számlaszámomat is közzéteszem.

Átpolitizált világunkban személyedet most nem érték támadások.

Jól esik a széles körben megelőlegezett bizalom. Élni szeretnék vele.

A HVG január 6-ai számból: „Keresztény újságírók vagyunk. Az újságírói semlegesség mítoszát nem tartjuk fenn, beismerjük és örömmel vállaljuk elfogultságunkat” – idéznek a Mindennapi internetes portálról tőled és kollégáidtól.

Legyünk pontosak: kollégáimtól. A vállaltan keresztény alapokon álló portálnak „külső beszállítóként” blogbejegyzéseket adok, amelyeket aztán megvitatnak a hozzászólók. De ha keresztény elfogultságról kérdezel, vagyis arról, hogy bizonyos értékeket fontosnak tartok-e, arra a válaszom igen. Nincs értéksemlegesség, ez mítosz. Nagy baj lenne, ha bárki értéksemleges tudna lenni. Tulajdonságok nélküli ember? Ugyan már. Az újságíró sem lehet semleges. De attól még korrekt nagyon is lehet.

Ízlés-direktornak neveztek valahol…

Meg tévémacinak… pedig sosem gargalizálok, csak ügyesen megmosom a fogam.

Négy gyermek édesapjaként különösen izgathat ez az alapozó, értéket teremtő feladat. De mennyi idő jut majd az új munkád mellett rájuk?

Most alakítjuk ki az életünk új menetrendjét. Ha nem is mindennap, de némelyik reggelen én viszem őket iskolába, óvodába; ezek végére pedig mindenképp szeretnék velük lenni. A hétvége pedig szent és sérthetetlen. Megint csak azt mondom: köszönöm a feleségemnek, hogy zokszó nélkül viseli a növekvő terhelést.

Azt már csak félve kérdezem, hogy marad-e majd szabadidőd egyáltalán, s ha igen, olyankor mit csinálsz legszívesebben?

Ha szabadidő alatt a nem munkával töltött időt érted, akkor az a feleségemé és a gyerekeké, mindenestől. Azt akarom, hogy család legyünk továbbra is, mint ahogy család voltunk az elmúlt tíz évben, amióta házasok vagyunk. Ehhez viszont ott kell lennem nekem is. Jelen akarok lenni a közös életünkben.

Ha a csak magamra fordított időt nevezed szabadidőnek… hát, olyanból nem sok van. Némi sport belefér, meg egy kevés félálomban olvasás. Egyébként az utóbbi években leginkább a fotózás izgat.

Csorba Mária

Minden vélemény számít!