Jónap Rita készített velem egy interjút a Fülesbagoly című rejtvénymagazin számára; a júniusi lapszámban jelent volna meg. azonban a lap hirtelen megszűnt; olyannyira hirtelen, hogy már a júniusi szám sem jelenik meg. Így az interjú sem – legalábbis nyomtatásban nem. Csak itt, a weboldalon – emlékeztetve egyúttal egy húszéves magazinra is.
Amikor utoljára láttam, így festett a szöveg:
„Süveges Gergő a legnagyobb király” – hirdették az internetes portálok a választások első fordulója után. A műsorvezető rendkívül talpraesetten kerekedett felül a nehézségeken, humorral, iróniával fűszerezte a tőle megszokott precizitást. A 33 éves fiatalember elismert tévés, szerkesztő és publicista, mégis életében első helyen a család áll, felesége és négy gyermeke.
Az interjú helyszíne Gergő legnagyobb lányának iskolája. Amíg Borka táncórán van, a nagycsaládos életről, az apaságról, a család és a munka egyensúlyáról beszélgetünk.
A te munkád komoly stresszel, felfokozott indulatokkal jár. Könnyen megy a váltás, amikor hazaérsz?
Igen. Amikor kilépek a stúdióból, többnyire felhívom a feleségem, és egyeztetjük a további teendőket; mit kell hazafelé vásárolni, elintézni. Szerintem ez döntően személyiségtípus kérdése. Nem azt mondom, hogy külön tudom választani, bennem egész egyszerűen külön válik a két dolog. A másik kérdés az, hogy mit értünk stressz alatt. Én sokkal inkább kihívásként élem meg a munkámat, kíváncsian nézek minden feladat elé. Egy új műsor, egy újfajta feladat persze mindig nagyobb izgalom, de ez idővel elül.
A munkabeosztásod kiszámíthatóvá teszi, hogy mikor tudsz besegíteni a gyerekek körüli teendőkben?
Ősz óta nagyon pontos rend szerint dolgozom, ez nagy ajándék, aminek a család is örül. A ruhákat nemigen tudom megkülönböztetni, és főzni sem tudok, de hozom-viszem őket, átnézem a leckét, pelenkázok, fürdetek. Ez teljesen természetes, hiszen a család és a gyerekek a közös ügyeink.
Ez azt jelenti, hogy a döntéseket is mindig közösen hozzátok?
Természetesen! Nyilván bizonyos kérdésekben nagyobb a feleségem kompetenciája, ilyen a ruhavásárlás, vagy hogy mit együnk; bizonyos feladatok azonban inkább hozzám tartoznak, például a nyaralásszervezés. A fontosabb kérdésekben, mint az iskola- és óvodaválasztás közösen mérlegeltünk, és hoztuk meg a döntést. Katolikus óvodába és iskolába járnak a nagyobbak, mert lényegesnek tartottuk, hogy legalább az első években ugyanazokat a kereteket tapasztalják, amiket otthon is. Persze egy katolikus iskola sem lehet biztosíték mindenre, hiszen ide is begyűrűzik a Pókember és társai.
Az én fiam első osztályban sírva jött haza, mert nem ismerte a Star Wars szereplőit, és így nem vették be az osztálytársai a játékba.
Ettől én is tartok. Nekünk nincs otthon tévénk, de valószínűleg ez az állapot nem tartható örökké. Kicsi koruktól kezdve nagyon sokat beszélgetünk velük, rengeteg mesét olvasunk, diafilmeket vetítünk, vagy mesefilmet nézünk dévédéről. Persze kérdés, hogy az iskolatársak hogyan reagálnak a „tévétlenségünkre”, de hál’ istennek egyelőre nem látok aggasztó jeleket. Még csak az jön haza, hogy „Láttam az apukádat a tévében!” Ezzel nyilván nekik is meg kell birkózniuk, csakúgy mint azzal, hogy olykor idegenek szólítanak meg minket az utcán. Nem könnyű, de igyekszünk megmagyarázni nekik, hogy ez is a munkámmal jár.
Több helyen nyilatkoztad, hogy mostanában kevesebb feladatot vállalsz, hogy többet lehess a családoddal.
Igen, ez így van. Leginkább az írásos dolgokból vettem vissza. Muszáj belátnom, hogy minden nem fér bele, még akkor sem, ha nagyon szeretném. El kell fogadnom, hogy a „szeretném” még nem elég indok. Most az Apa-kép-írásoknál is fontosabb, hogy a feleségem terhein könnyítsek és a gyerekekkel legyek.
A négy gyerek viszonylag kis korkülönbséggel érkezett egymás után. Lesz még folytatás?
Mi mindig is azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy belefér-e még egy gyerek az energiánkba, az életünkbe. Örülök, hogy hatan lehetünk, hogy Borka, Marci, Annamari és Andris velünk van.
Érzel különbséget abban, ahogy a fiúkkal és a lányokkal bánsz?
Nem, nem viselem jobban, amikor a lány hisztizik, mint amikor a fiú, nem mondok neki mást, ha kiborítja a vizet. És ez nem csak a fegyelmezésre igaz, hanem az értékközvetítésre is. Az hogy teljesen más személyiségek lesznek, nem rajtunk múlik, hiszen belőlünk mindannyian többé-kevésbé ugyanazt kapják, de nyilván másképp reagálnak egyes impulzusokra.
Mik azok a közös programok, amelyek egy ilyen sokszínű és nagy létszámú család minden tagjának örömet szereznek?
Sokat kirándulunk együtt, van egy listánk a hűtőn, azokról az úti célokról, ahová érdemes elmennünk. Olyanok szerepelnek rajta, mint a Vadaspark, Vajdahunyad vára, Városliget, Libegő, Sikló, Normafa, János-hegyi kilátó. Gyakran tervezünk programot más családokkal is, mert fontosnak tartjuk, hogy a baráti családok összetartsanak. Ez nem azt jelenti, hogy a gyerekeknek is a legjobb barátoknak kell lenniük, csak megadjuk a lehetőséget arra, hogy közösségben legyenek, ismerjenek meg más társaságot az iskolán és az óvodán kívül is.
Ennyi családi program mellett hogyan találtok módot arra, hogy néha kettesben legyetek?
Van segítségünk. Ismerős egyetemista lányok egy-egy este, amikor mi színházba, vagy valamilyen programra szeretnénk elmenni a feleségemmel, vállalják a szolgálatot. Nagyon talpraesettek, amire négy gyerek terelgetéséhez szükség is van. Nekünk pedig ezekre a kettesben töltött órákra van szükségünk. Tavaly nyáron pár napra el is tudtunk utazni kettesben. Anyósom és apósom vállalták, hogy odaköltöznek hozzánk, és vigyáznak a gyerekekre.
Akad olyan idő, ami csak a tiéd? Szükséged van egyáltalán ilyenre?
Szükségem éppen lenne, de ez nagyon kevés. Saját időben leginkább olvasni szeretek, újságot, vagy könyvet, szépirodalmat, vagy történelmet. Erre napközben nemigen jut időm, csak este, a fektetést követően. Ezért is jó, hogy kiszámítható napirend szerint éljük az életünket, mert tudom, hogy este nyolc után csend van!
Jónap Rita