Vasárnapi szó: engedelmeskedett

A vasárnapi szó eredetéről, szándékáról ITT.

Az tud jó lélekkel engedelmeskedni, aki pontosan tisztában van saját magával: tudja, hogy kinek, hogy miért, és hogy miben lesz engedelmes. Ez a felnőtté válás sarokköve.

Lk 2,41–52

A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: „Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő pedig ezt felelte nekik: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?” De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt [1 Sám 2,26].

Eddig a részlet.

A gyengeség és az erő különös kapcsolatát mutatja meg ez a szakasz. A hatalom és a kiszolgáltatottság furcsa kettősségét tárja fel. És valamit talán arról is elárul, mit jelent, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember – egyszerre, mégsem összekeveredve. Jézus a legtermészetesebb módon jár el Atyja dolgaiban – és a legtermészetesebb módon engedelmeskedik a szüleinek. Néhány héttel ezelőtt a méltóság és az alázat kettősségét emeltem ki; az tud jó lélekkel engedelmeskedni, aki pontosan tisztában van saját magával: tudja, hogy kinek, hogy miért, és hogy miben lesz engedelmes. Ez a felnőtté válás sarokköve.

Kérdések

Vajon van-e valaki, akinek jó szívvel engedelmeskedem?

Megkövetelem-e bárkitől az engedelmességet, és vajon jól teszem-e?

Képes és hajlandó vagyok-e akkor is engedelmeskedni, amikor a saját értékrendem szerint ellen kellene állnom?

Mi az a felsőbb cél, nagyobb jó, aminek kedvéért mégis megteszem?

A következő héten…

… arra szeretnék figyelni, hogy hol, mikor, kinek tartozom engedelmességgel. Szeretném jó lélekkel végezni a szolgálataimat, de azt is tudni, hogy az engedelmesség nem mindig az erő, hanem olykor a gyengeség jele. A kettő megkülönböztetésével szeretnék jól engedelmeskedni – és jól ellenállni.

Minden vélemény számít!