Címlapinterjú a 168 órában

2009. november 26-án jelent meg az alábbi interjú a 168 órában Krug Emília tollából.
A címadásba és a lead szövegébe nincs beleszólása az interjúalanynak.
A végleges változat ITT látható, a lap weboldalán pedig ITT (kommentek szívmelengető kavalkádjával spékelve); amikor pedig utoljára láttam, így festett a szöveg:

Ma mázlija volt, technikai hiba nélkül lement a híradó.

Valóban. Hajnalban két különböző stúdió dolgozik, egyikben a Ma reggel, másikban a Híradó készül, és ezek ellátását két közvetítőkocsi végzi. Tegnap a Híradóé bedöglött.

Baljósan zúgnak most is a közvetítőkocsik.

Ez van.

Ennyi? Medveczky Balázs szerint mivel költségvetésük harmadát elveszik, januártól nem tudják fizetni a béreket, rövidülnek a műsorok, akár el is sötétülhet a képernyő.

2001 májusa óta dolgozom itt. Eddig is a tőlem telhető legjobb szakmai hozzáértéssel végeztem a munkámat, továbbra is ezt teszem. Híreket mondok, amikor a Híradóban vagyok szolgálatban, és megpróbálok értelmes kérdéseket feltenni a Ma Reggelben. Persze én is olvasok újságot, nézem az internetet, de amikor beülök a stúdióba, akkor nem azzal foglalkozom, hogy januárban kapunk-e fizetést. Hiszem azt, hogy szükség van közszolgálati televízióra, és akkor van szükség rá, ha azok, akik itt vagyunk, tisztességgel dolgozunk. Azt látom, hogy a munkatársak így tesznek.

Négygyerekes apukaként azért nyilván érdekli, lesz-e állása januártól.

Nem ez tölti ki a gondolataimat. Persze, négy gyerekkel nem lehet ugrálni. De nem keresek állást.

Hiszen most szépen ível a karrierje a köztévében. A városi legenda szerint sokáig azért nem kapott komoly feladatot, mert jobbos és Orbán Viktor beszédírója volt.

Az elmúlt évekre nem mint ívelő karrierre gondolok. Szeretem a híradózást és a reggeli műsort. Nyolc év alatt vezettem hajnali, déli, fél nyolcas, éjszakai hírműsort, részt vettem választási műsorokban, a Nagy Könyv adásaiban, II. János Pál pápa temetésekor pedig három órás, élő műsort vezettünk Baló Györggyel. Soha nem éreztem azt, hogy főnökeimet bármiféle pletyka befolyásolta volna a rólam való döntésben. Szerintem ez minden munkahelyen úgy megy: ha kimondasz valamit a földszinten és lifttel fölmész a negyedikre, a hír megelőz téged. Amikor idekerültem, kiderült, hogy teológiát végeztem. Elterjedt a pletyka, hogy pap vagyok. Ami mély tájékozatlanságot jelez, de fölösleges ezzel foglalkozni. Ha a folyosón megkérdezték, elmondtam, nem vagyok pap.

Most már furdal a kíváncsiság: és Orbán beszédírója?

A Bölcsészkarról azt mondják, késleltetett pályaválasztás. Számomra biztosan az volt. Sok mindent kipróbáltam. Voltam korrektor az Új Ember és a Kairosz Kiadónál, albérletközvetítő munkatárs az egyetemen és pár hónapig gyakornokoskodtam a Miniszterelnöki Hivatalban. Sajtófigyeléssel és háttéranyagok összeállításával foglalkoztam. Aztán a Duna Televízióban voltam műsorvezető és riporter. Ekkor kedveltem meg a televíziózást.

Ezért nem a papi pálya?

Sosem akartam pap lenni. Levelezőn végeztem el a teológiát, azért, mert szerettem volna többet tudni a hitemről.

Azt mondja, szolgálatként fogja fel a híradózást, és a reggeli kérdezés lehetőségét. De mi van azokkal a kérdésekkel, amelyeket nem tehet fel?

Azt állítja a kérdésében, hogy befolyásolják a munkámat, miközben erről nincs szó. Nekem még soha senki nem mondta, hogy ezt vagy azt ne kérdezzem meg. A Ma Reggelben az egész szerkesztőség hasonlóan gondolkodik abból a szempontból, hogy bárki van a stúdióban, megpróbálunk rákérdezni a mondandójában rejlő ellentmondásokra. Nincs egyéb útmutatás.

Ha lenne?

Fiktív kérdésre nem tudok válaszolni. Biztosan van olyan médium, nyomtatott és elektronikus, ahol tendenciózusan szerkesztik az interjút, a portrét vagy a kérdéseket, de az MTV-ben a Ma Reggelt nem ilyennek ismerem.

Máshogy szerkesztették a Nap-keltét?

Ott sem mondta soha senki, hogy mit kérdezzek vagy mit ne kérdezzek. Azt látom, hogy itt csapatmunka zajlik, ott kevésbé. Ők teljesen rám bízták, miképp készülök föl egy beszélgetésre. Annyit mondtak, Veres János, tizenkét perc. És minden az én újságírói szimatomra volt bízva. Ez komoly gyakorlatot adott.

Mindenkinek jár a tizenkét perc? Balos körökben aláírásgyűjtést kezdeményeztek, miután Vona Gábor szerepelt a Ma Reggelben.

A Jobbik, akár tetszik, akár nem, több mint 14 százalékot szerzett az uniós választáson. Nem mondom, hogy minden nap, vagy minden két hétben meghívjuk őket, de szerintem annak van létjogosultsága, hogy bizonyos időközönként Vona Gábor is elmondja a gondolatait. A következő országgyűlési választás után, ha esetleg bejutnak a parlamentbe, változni fog a helyzet, akkor már csak a közszolgálati csatorna kötelezettségeiből fakadóan is be kell mutatni a nézeteiket. Az lenne a manipuláció, ha előszűrést alkalmaznánk, és azt mondanánk, ti szélsőségesek vagytok, ezért nem jöhettek.

Csakhogy a demokráciára való jogos hivatkozással antidemokratikus nézetek képviselői kampányolhatnak a köztévében.

Ütköztetjük a véleményeket, nem pedig szócsőként funkcionálunk. A műsorvezető szerintem akkor jár el helyesen, ha – jó esetben, a felkészültsége alapján – képes ezeket a nézeteket a demokratikus normákkal ütköztetni.

Ha már felkészültség, az ÉS-ben írták önről: „Süveges Gergőről nincs mit mondani, ő a Batiz András-féle rövid hajú, szemüveges, halkan és hibátlanul beszélő, de valójában soha semmit se mondó és soha semmit se kérdező típus megtestesítője, aki remekül megél majd a szolgálatkészségből, s noha negyven év tévézés után sem marad majd semmi emlékezetes utána, ez nemigen fogja zavarni”. A szerző, Megyesi Gusztáv hozzátette: „abban is biztos voltam, hogy Süveges Gergő már egy új televíziós generáció tagjaként azonnal hanyatt-homlok menekül majd a Napkeltétől és ajánlja fel szolgálatait az MTV vezetőinek”.

Ha a négy gyermekem marad utánam, már boldog vagyok. Egyébként kivételesen válaszoltam Megyesi Gusztávnak.

Azt írta: „mindenkori feletteseim döntik el, hol teljesítek szolgálatot. 2008 májusában úgy döntöttek, hogy hetente egyszer a Nap-keltében. 2009 októberében pedig úgy, hogy hetente kétszer a Ma Reggelben.” Szolgálatteljesítésre is lehet nemet mondani.

Igen, amikor vállalhatatlan. Például, ha megmondják, mit nem szabad kérdeznem, vagy mit kellene sugallnom a kérdéseimben. De nem mondják. Amíg tükörbe tudok nézni reggelente, addig minden rendben van.

Kompromisszumokat mindenki köt.

Milyenekre gondol?

Mondjuk arra, hogy a köztévén a focimeccset is Orbán Viktor elemzi.

Tudtommal nem meccsről, hanem egy Puskásról elnevezett nemzetközi díjról volt szó, de nem én vezettem a műsort.

Vagy az MTV-ben egyre több hír szól az MTV-ről.

Nem hiszem, hogy a kereskedelmi televízióknak kellene beszámolniuk arról, hogy a legfőbb riválisuk lehetetlen helyzetbe kerül.

Nyilatkozta: a média arra is lehetőség, hogy a családjáról írt, tavaly könyvként is megjelent rövid történetek révén életstílust, mintát mutasson. A jó apa, szerető férj a „Süveges-imázs”?

Ez nem imázs, hanem a valóság. Mi valóban jól érezzük magunkat a családunkban. Azt gondoltam, egyszer talán arról is lehetne beszélni, hogy léteznek még olyan „dinoszauruszok”, akik úgy gondolják: az élet rendje, hogy a gyerekeknek legyen édesanyjuk és édesapjuk, és az egy családban élőknek lehetőleg ugyanaz legyen az édesanyjuk és édesapjuk. Aztán ha ők még ráadásul házasságban is élnek, az nem feltétlenül hátrányos. Akinek ez szimpatikus, megerősítést kaphat tőlünk.

Lehet hiteles egy tévés tévé nélkül?

Bár valóban nincs otthon televíziónk, a mozgókép, a hírek jelen vannak az otthonunkban. A gyerekek szempontjából persze kérdés, hogy kialakulhat-e bennük a döntés képessége – tévé nélkül. Ezen gondolkodunk, meglátjuk, mi lesz a meccs vége. Bár… a sebésznek sincs otthon műtőasztala.

Krug Emília

Minden vélemény számít!