Borka az első A-ban

A Családi Lap kért tőlem rövid írást Borka iskolakezdésével kapcsolatban az augusztusi számba.
Amikor utoljára láttam, így festett a szöveg:

Borka az első A-ban

„Kedves óvodám, sok víg nap után itt a búcsúnap, indul a csapat.” Ön is ezt énekelte óvodai ballagásán? Én is ezt énekeltem. Most meg itt ülök az évzárón, és hallgatom, ahogy Borka lányom énekli. „Nem vár ide már játék, mesevár; tollam, ceruzám kísér ezután.” Ragyog az arca, én meg arra gondolok, bárcsak lehetne, amit persze nem lehet: megóvni a csalódásoktól, megkímélni a fájdalmaktól, átsegíteni a kudarcokon. Tényleg nem lehet. És talán nem is kell. A megtapasztalást nem lehet könyvből, szülői elbeszélésből pótolni. Mégis előre fáj, nekem fáj, hogy lesz, ami neki is fájni fog. Homályosan dereng a kötél, amelyre nem tudtam felmászni; a vaktérkép, amelyen nem tudtam bejelölni; a számrendszerek, amelyeket nem tudtam átváltani.

De Borka számára ez még nagyon távoli. Most még csak az izgatott várakozás az övé. Az egy évvel előtte járó barátnő táskájának, tolltartójának, füzeteinek csodálata. Az elhatározás: ő is épp olyan táskát szeretne, mint amilyen Rékának van.

Az „iskolába készülők” külön kasztot alkotnak az óvodában: más foglalkozásokon vesznek részt, „különóráik” vannak, és a búcsúra készülnek. És ez még akkor is nagyszerű, ha Borka egyelőre nem tud mit kezdeni a kettősséggel: iskolába akar menni – és bölcsődés akar lenni. Nagy akar már lenni – és mindent elölről akar kezdeni.

Lehet, hogy valamit megérzett a tanító néni mondatának mélységéből: iskolás még nagymama korodban is lehetsz, de óvodás… óvodás soha többé.

Egy hozzászólás a(z) “Borka az első A-ban” bejegyzéshez

  1. Sok sikert a Borkának az 1. osztályhoz 3 hét múlva. Legyen benne sok öröme kitartádsa és sikere az iskolában. Hamarosan ősztől lehet hogy pályát fogok tudni kezdeni úgy érzem magamat mint amikor 1. osztályra 5. osztályra kezdetére készültem fel.

Minden vélemény számít!