Születés Hete

Ahogy nézem a Születés Hetével kapcsolatos reklámokat, plakátokat, szlogeneket, egyre inkább úgy érzem, az egy évvel ezelőtt írottak mit sem veszítettek aktualitásukból.

A világért sem szeretnék ellendrukkernek tűnni, mert fontos, hogy az édesanyákra, a gyermekekre, a családokra figyeljünk – legalább egy hétig. De nagyon nem mindegy, milyen szemlélettel, milyen üzenetet közvetítve tesszük mindezt.

Most csak az idei hét szlogenjét szeretném górcső alá venni: „Családdá születünk”.

Szép mondat. Kár, hogy nem igaz.

Bántó mondat, ha valóban így gondolják a megalkotói. A gyermek tenné a családot? Gyermek nélkül nem lenne család?

Barátaink, akiknek nincs gyermekük – ne lennének család? Dehogynem.

Minden család alapja és összetartó ereje a házasság. A szeretetből, szerelemből vállalt elköteleződés, amelyet egy nő és egy férfi ajándékoz egymásnak. A házasságkötés pillanatában születik meg a család. S ennek a családi köteléknek lehetnek gyümölcsei a gyermekek.

Azt a szemléletet érzem a mondat mögött, amely szerint a házasságnak a gyerek ad értelmet. Igen: a gyerek. Jó, esetleg gyerekek. Kettő.

Pedig épp fordítva van: a gyerekeket a házasság hívja létre. Mert azt az örömöt, azt az egységet, harmóniát, amelyet ketten megélünk, nem tarthatjuk meg magunknak: tovább kell ajándékoznunk. A gyermek a házasság gyümölcse, nem pedig összeforrasztója, értelme és oka. Ha a házassággal baj van, a családdal is baj van. Ha a házasság rendben van, a család is rendben van. A gyermek nem pillanatragasztó, párok egybentartására kifejlesztve. A gyermek ajándék, akit egy időre, kölcsönbe kapunk, akiért mindent meg kell tennünk, s eljön a pillanat, amikor a minden azt jelenti: el kell engednünk.

Engem elszomorít a „Családdá születünk” szlogen – itt, a Születés Hetén. Mert nem ide való. Sokkal jobban tetszene mondjuk a „Megköszönni, felnevelni, elengedni” mondat. Még akkor is, ha – elismerem – nem olyan édeskés, és kihívást is hordoz.

Minden vélemény számít!