Új Ember kategória bejegyzései

Újratervezés

Új Ember, 2009. január 11.

Újratervezés

Karácsony előtt megugrik az mp3 és mp4 lejátszók, a plazmatévék, no meg a navigációs berendezések forgalma. Ne aggódjon a kedves Olvasó, nem termelési beszámoló következik, bár valóban érdekesnek tartom, hogy boldog-boldogtalan dzsípíeszt vesz magának. Amely egyébként tagadhatatlanul értelmes és praktikus jószág. Hogy valóban minden autóban szükség van-e rá, abban már nem vagyok ennyire biztos, de most ez mellékes.

Nekem az angyalok semmi ilyesmit nem tettek a fa alá, igaz, egyelőre képesnek tartom magam arra, hogy csilingelő női hangon előadott „kétszáz méter múlva fordulj jobbra” nélkül is megtaláljam a szomszéd utcát. Hosszabb utazások alkalmával pedig többnyire mellettem ül a navigátorok gyöngye, a térképek szakavatott tudora, északnak és délnek, keletnek és nyugatnak tegező jóbarátja, a feleségem. Tökéletesen elégedett vagyok az ő hangjával is.

Újratervezés bővebben…

Egyszerű dallam

Új Ember, 2008. november 30.

Egyszerű dallam

Tihany felé autóztam a Balaton északi partján, amikor Csopakon stoppost vettem észre az út szélén. Fogalmam sincs, miért lassítottam. Nem szoktam stoppost felvenni. (Persze azért, mert többnyire tele van a kocsi gyerekekkel.) Ez alkalommal viszont egyedül voltam, csak a rádióból érkezett emberi hang. Az út szélén álló férfi nem volt különösebben bizalomgerjesztő (bár nem tudom, mit kellene várnom egy stoppostól: szmokingban álljon a padkán?), de visszataszító sem. Megálltam, átnyúltam a túloldalra és kinyitottam az ajtót.

Egyszerű dallam bővebben…

Az ópium természetéről

Új Ember, 2008. október 26.

Az ópium természetéről

A vallás a nép ópiuma. Csak rossz származhat belőle. Befolyásolható, függő embereket eredményez, akik mindenféle manipulációra fogékonyak, hagymázas lázálmokat kergetnek, és könnyen fanatizálhatók. Olykor keresztes háborúkat indítanak, máskor terrorcselekményeket követnek el. Ja, és ott van az inkvizíció is. Meg a csillogó Vatikán. De ha csak hétköznapi életet élnek, akkor is gyanúsak. Imádkoznak, vagyis önhipnózist alkalmaznak. Templomba járnak, és ott ki tudja, miféle felforgató eszméket szívnak magukba. Mindenféle hitszónokok tüzelik vagy vezetik orruknál fogva őket. Egyáltalán: bódult elmék, akik csodában hisznek, túlvilági életről gondolkodnak, és mindenféle láthatatlan meselénnyel beszélgetnek. Furcsa népség.

Bezzeg vannak, akik szilárdan állnak a talpukon. Így beszélnek:

Az ópium természetéről bővebben…

Fecskesors

Új Ember, 2008. október 12.

Fecskesors

Azt olvasom az újságban, hogy hideg van. Ahhoz persze, hogy ezt megtudjam, nem az újságot kell kinyitni, elegendő az ablakot is. No de ha az újság is írja, akkor az már hivatalos.

Mindenesetre a hideg – legalábbis az újság szerint – leginkább a fecskék életére jelent veszélyt. A madarak ugyanis nem voltak felkészülve a hirtelen jött talaj menti fagyra. Nem volt idejük összecsomagolni, elbúcsúzni a nyári barátoktól, bedeszkázni a fészkek ablakait és útra kelni. Itt ragadtak. Benne a hidegben. Lekésték a szeptemberi vonulást, mert a hidegben kevesebb élelemhez jutottak, legyengültek, és már képtelenek voltak szárnyra kelni. A madárkórházak megteltek fecskével. Fűtőtestek, gázbojlerek mellett, kartondobozokban lábadoznak, a gondozók etetik őket, hogy megerősödve még elérjék a csatlakozást: az októberi vonulást.

Fecskesors bővebben…

Kígyó a póznán

Új Ember, 2008. szeptember 14.

Kígyó a póznán

Amikor egy újszülött hazatér a kórházból, Édesanyja mindenféle csudálatos reklámajándékot, termékmintát, valamint számos szakértőinek látszó véleményt kap különféle cégektől: bajtól, veszedelemtől, valamint hosszú távú boldogtalanságtól kizárólag az adott fürdető, mosópor és ivóvíz képes megóvni a csecsemőt. Magyarosan ezt beetetésnek hívják. Jó: a termékmintákat elhasználjuk vagy elajándékozzuk, a papírokat szép rendben kihajigáljuk. Csakhogy van még valami a csomagban: jó kazalnyi bulvármagazin. Édesapáknak kiváltképp tanulságos olvasmány. Először nem tudtam eldönteni, betegre röhögjem-e magam, vagy felrobbanjak a méregtől. Aztán úgy döntöttem, megírom. A kedves Olvasó tehát tekintse nyugodtan önterápiás eszköznek az alábbiakat.

Kígyó a póznán bővebben…

Konzervatív reformkonzervek

Új Ember, 2008. augusztus 17-24.

Konzervatív reformkonzervek

Két alapvető felfogás létezett, amelyek rendszeresen összecsaptak a „ki tud jobban túrázni” versenyen. Az ide vagy oda tartozás attól függött persze, ki hol szocializálódott. Mert észérvek szóltak mindkét gyakorlat mellett. Józan ésszel eldönthetetlen volt a dolog. Maradtak az érzelmek, a csapatszellem és az együvé tartozás vágya. Ezért aztán mindkét iskola foggal-körömmel védte a maga igazát.

Konzervatív reformkonzervek bővebben…

Őrségi mozaik

Az Új Emberben 2008. július 27-én és augusztus 3-án, két részletben fog megjelenni az élménybeszámoló. Itt egyben, s némiképp bővebb változatban olvasható.

FOTÓALBUM

Őrségi mozaik

Hat napot töltöttünk családosan, négy gyerekkel (akikből – ahogy Borka mondja – három van a szabad levegőn, egy meg Anya hasában) az Őrségben. Benyomások, villanások, találkozások zsibonganak bennem.

Őrségi mozaik bővebben…

Korinyár

Új Ember, 2008. június 29.

Korinyár

Lépkedek a parkban késő délután. Még mindig hőség van. A szökőkútból bugyog a víz, tikkadt emberek nyújtják bele kezüket, lábukat. A sétány betonútjai mellett padok, betonszegélyek, virágládák és ágyások. Körös-körül üldögélők, sétálgatók, a kora estétől némi enyhülést remélők.

S akkor, hirtelen, a semmiből, egyszerre csak elzúg mellettem valami csörömpölő készség, valami sebes alkotmány, valami rémisztő szélvihar. Korinyár bővebben…

Kutyafülű

Új Ember, 2008. június 15.

Kutyafülű

Tőlünk kétszáz kilométerre laknak, barátaink. Család: két felnőtt és két kisgyermek. Csendes, világtól elzárt és aszfaltozott úttól megkímélt falvacskában élnek. Házuk körül virágágyások, kertjükben gyümölcsfák, a gyerekeknek homokozó és hinta, s a hosszú, domboldali telek meredeken nyúlik fölfelé, egészen az erdő széléig.

Kutyafülű bővebben…

Közvetített áldás – csak itt, a weben olvasható!

Új Ember, 2008. május 25.

Közvetített áldás

Az első alkalom szomorú volt. Soha annyi könnyes arcú gyermeket, és soha annyi könnyeivel küzdő, felindult szülőt nem láttam még áldozásról visszatérni, mint azon a vasárnapon, néhány héttel ezelőtt. Amikor sokévnyi gyakorlat és megszokás után, a gyermekek számára érthetetlenül és fájdalmasan elmaradtak a homlokra rajzolt keresztek. Persze, tudom, hogy történt erre kísérlet korábban is. És tudom, hogy II. János Pál pápánk sok évvel ezelőtti rendelkezése és bíborosi megfontolás nyomán változott a gyakorlat: a szentségi Krisztussal való találkozás ne keveredjék semmiféle más jellel. Mégis fájdalmas volt az első alkalom.

Közvetített áldás – csak itt, a weben olvasható! bővebben…